…akivel 105 éves korában készült ez a beszélgetés :) Ilonka néni 12 éves volt, amikor kitört az első világháború, nagymamakorú, amikor az 56’-os forradalom volt. Végigélte a XX. századot, és mindenre emlékszik. És mindent el is mesél. 105 évesen csak arra panaszkodik, hogy túl sok a reklám a TV-ben, és hogy mostanában nehezebben tud felállni a sámlira, ha valamit le akar venni a szekrény tetejéről. Elképesztő…

Sok érzelmi szállal kapcsolódom ehhez a költeményhez. Ezért raktam hozzá a legéteribb muzsikát, amit valaha hallottam.

Tengerparti skizo-dráma. Mind a címet, mind az alcímet én adtam ennek a munkának, Pessoa soha nem írt ezeken a címeken semmit. Összeollóztam egy monodrámát Pessoa legjobb verseiből, és egy történet kerekedett belőle. Nem egy vidám anyag, de szép

Színművész. Imádom a hangját, és azt, ahogyan a színpadon létezik. Nem ismertük egymást a riport előtt, de tündérien aranyos és kedves volt. Vele is egy jót beszélgettem az interjú után. Ha nem riporterként, hanem színészként találkozom vele, biztos jó barátok lettünk volna.

Operaénekes. Méghozzá szerintem a világon az egyik legjobb. Amikor megtudtam, hogy jön Budapestre, mindenképpen szerettem volna vele interjúzni. Nem tudtam, pontosan milyen nyelveket beszél, én a németen kívül akkor nem nagyon tudtam megszólalni másik nyelven, azt meg nem tudtam, ő beszéli-e, ezért gondoltam, legjobb, ha olaszul készülök fel az interjúra. Még az sem szegte a kedvemet, hogy egyáltalán nem beszélek olaszul. Előre megírt kérdéseimet lefordíttattam, megtanultam és így beszélgettünk. Én magam is meglepődtem, hogy milyen sokat értettem a válaszaiból, hiszen azért 4 évig tanultam latinul, és bár más a két nyelv, sok a hasonlóság. Nagyon kedves volt, és mosolygós, szerintem nagyon tetszett neki, hogy a saját nyelvén gagyogok neki, és nem veszem igénybe a tolmácsot (akiről nem tudtam, hogy ott lesz…). Amikor túl voltunk a „hivatalos” beszélgetésen, diszkréten átváltott angolra, és akkor már valóban tudtunk egy kicsit beszélgeti is, meg egy közöset fotózkodni. Imádtam. Aztán elmentem egy koncertjére, ami fantasztikus volt. Az összes zenész barátom sárgult az irigységtől. Hallgassátok meg, és sárguljatok tovább…!:)

Szerintem ez Petőfi (aki a kedvenc költőm) egyik legjobb verse.

Egy boldog ember. Egy közös barátunk, Farkas Zsolt ajánlotta a figyelmembe. Gerzson Sclerosis Multiplexben szenved, most már tolószékben él. Ennek ellenére nála vidámabb és boldogabb emberrel szerintem még nem találkoztam. Kevés beszélgetésből lehet ennyit tanulni. Szerintem mindenképpen érdemes meghallgatni.

Színművész. Amint kimondom a nevét magamban, egy mosoly jelenik meg az arcomon :) Őt is a baráti körömből választottam, egy kabaréban játszottunk együtt, onnan ismerjük egymást. Imádom a társaságát, a tehetségét, azt, ahogy a különböző dolgokról gondolkodik és beszél. Szóval csípem az egész csajt meg ezt az interjút is.

Ez az anyag soha nem került adásban, egy hozzám közel álló ember 30. születésnapjára készítettem. A hanganyagban az illető ismerősei, barátai és rokonai szólalnak meg, és küldenek neki hangüzenetet a szülinap alkalmából. Azt gondolom, mégis érdekes ez a „műsor” azok számára is, akik nem ismerik sem az ünnepeltet, sem a szereplőket. Ez egyik legjobb rádiós munkámnak tekintem, bár – mint említettem – ez soha nem hangzott el nyilvánosan sehol.

Színművész, drámapedagógus. Én a színész szakmát tőle tanultam, és nagyon szeretem, ahogy beszél a színházról, játékról, Sztanyiszlavszkijról. Rengeteget lehet ebből a beszélgetésből tanulni, főleg annak, aki színházzal, vagy művészettel foglalkozik.